Tegnap a Roosevelt téren tüntetett három szakszervezeti konföderáció (Autonómok,MSZOSZ,SZEF) illetve az ÉSZT egyes tagszervezeti, valamint néhány tucat külső szemlélődő. A sajtóban megjelent hírekkel ellentétben nem pár száz fő gyűlt össze, hanem a téren bizony 2-3 ezer ember volt. Igaz a rendezvény végére ez lecsökkent. Az is érdemelne pár szót, hogy hová tűnt a Liga és miért nem csatlakoztak a Munkátanácsok, de erről majd később.
Valóban hiteltelen lett volna?
Sokfelé sok mindent lehetett olvasni a témáról, de szinte minden hírportál az mti-től vette át az anyagot, ami ugyan részletes, de korántsem adja át milyen is volt valójában a megmozdulás. Összességében véve bizony korrekt visszhangja volt a rendezvénynek, kivéve persze Szijjártó Péterünk pökhendi közleményét, mely szerint hiteltelen az akció, mivel a felszólalók közt olyanok is vannak akik érintettek a magánnyugdíjpénztárak fennmaradásában továbbá hiteltelen az akció, mert kevesen mentek el rá. Szijjártó és az internetes kommentelők többsége csak abban téved, hogy a rendezvényen kérem szépen nem a magánnyugdíjpénztárak megmentése volt a fő téma. A számos szakmai felszólaló közül, szám szerint hárman említették meg a magánnyugdíjpénztárak szót. (Igaz volt, akinek nem kellett volna az emelvényre lépnie, mivel sem szónoki, sem előadói képessége nem volt megfelelő, sőt mondhatnám borzasztó, de ilyen szerencsére csak egy volt.)
A közszférában dolgozók képviselője a jogbiztonságért, az indoklás nélküli elbocsájtás ellen emelt szót, a belügyi dolgozók részéről Papp Zoltán a BRDSZ főtitkár-helyettese azt mondta, hogy a jogszerűen járó kifizetésekért tömeges pereket kell indítani, egy rendőr élete pedig már két új motorgumit sem ér, a hó végén pedig már csak apró csörög a zsebükben. Az egészségügy képviselője az egészségügyben tapasztalható problémákra hívta fel a figyelmet(alulfinanszírozás, eszköz és szakemberhiány etc.). A Pedagógusok Szakszervezetének elnök asszonya Galló Istvánné, a közoktatás átalakítása ellen, Varga László SZEF elnök a párbeszéd hiánya és semmibevétel, a reál- és nominálbér csökkenés ellen szólalt fel. (Az alábbiakban megtekinthető Varga László beszéde! Sok mindent elmond a beszéd.)
Ördöghné Pataki Etelka (MSZOSZ) a nőkre vonatkozó 40éves munkaviszonnyal kapcsolatban szólalt fel. Ezt követően Fodor Rita SZISZ elnök az első aki felszólalásában megemlíti a magánnyugdíjpénztárakat, gyakorlatilag csak azokról beszél.
Pataki Péter, az MSZOSZ elnöke kiemelte, hogy az emberek mást vártak, mint amit kaptak, és gyakorlatilag Borsik János is ugyan ezt mondta, hozátéve, hogy sztrájkra is hajlandóak, ha a kormány nem hajlandó érdemi párbeszédre. Igaz Borsik kiemelte, hogy az új adórendszer jelenlegi formájában egyáltalán nem arányos és igazságos, majd felolvasta egy, a tömegben található bölcsődei dolgozó transzparensét.
Ezt követően szóba került a bölcsődei, illetve a közgyűjteményi és kultúrális dolgozók vezetői arról beszéltek, hogy ugyan kérem lassan 6 éve nem hallottak azt a szót, hogy béremelés. A végén még néhány felszólaló szót emelt a médiatörvény, a 98%-os különadó, és az indoklás nélküli elbocsájtások ellen.
Mindezeket figyelembe véve, Szijjártó Péter közleménye hiteltelen, mivel nem veszi, vagy nem akarja figyelembe venni,l hogy a demonstráció célja nem kizárólag a magánnyugdíjpénztárak védelme, sőt az csak sokadik pont volt. A fenti videón Varga László remekül kifejti, mi volt a célja a tegnapi felvonulásnak. A kormány részéről hozzátették, hogy ahogy eddig is(!!!), továbbra is hajlandóak együttműködni. Kérem szépen akkor miért kellett várni szeptember közepéig az első egyeztetésre, mikor magukat a Nemzeti Együttműködés Kormányának nevezik? Miért az a miniszterelnök reakciója, mikor felteszik neki azt a kérdést, hogy, miért nem volt hajlandó előbb konzultálni, amire a válasz az, hogy ha egyeztettünk volna, akkor is ezeket a döntéseket hoztuk volna meg? Azt is látni kell, hogy bizony a téren megjelentek többsége valóban a Fideszre, a változásra szavazott, és sajnos mást kapott, mint amit ígértek, mit amit a jelenlévő emberek vártak.
Hol a Liga?
A Liga szakszervezetek nem vettek részt a tüntetésen, habár a pontok többségével egyetértenek, de szerintük átsüt rajtuk azoknak politikai céljaik vannak. Rendben. Kérdem én, amikor a szociális népszavazás mellett szolidaritásból sztrájkoltak, vagy mikor a Bajnai-kormány intézkedései ellen vonult utcára együtt a 6 konföderáció, akkor azoknak nem volt politikai célja? Csak most? Hogy működik ez? Gaskó István a nyár eleje óta érdekes módon nem nyilatkozik oly sokat mint azelőtt. Hová tűnt az a Gaskó, aki felemeli a hangját, aki ha kell utcára megy, aki ha kell sztrájkot szervez és demonstrál? Jó kérdés. Pedig számos, a munka világát érintő kérdést hoztak meg a szakszervezetek nélkül. Ezeknél kevesebbért is ugrott már a Liga. Aki talán a legharciasabb konföderáció. Most viszont tárgyalni szeretne a miniszterelnök úrral, aki ugye közölte a fent említett mondatot.
Munkástanácsokról nem ejetenék túl sok szót, már csak kis létszámú tagságuk és Palkovics politikai elkötelezettsége miatt is. (Itt hozzá kell tenni, hogy Pataky se épp független a másik oldalon..)
Végezetül egyszerű szavak helyett álljon itt József Attila egyik legjobb verse.
LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
1935. november 21.
